2.részlet
A kérdése
befejezetlenül maradt,mert egy éles kiáltás után élesen,és fájón állt be a
csend.Mindannyian egy irányba fordultak,és még látták,ahogy egy fehér köd
eltűnik az egyik ajtó mögött.
-Ez...ez
mi volt?-kérdezte Míra ijedten.
-Ria...nem tudsz valamelyikünk
múltjába belenézni?-kérdezte Lia.
-Hát...azt hittem ez
a képességem titkos,de ha már itt tartunk...-válaszolta Ria.
-Tudni kén' mi a szar volt ez-motyogta Rob.
-A színésznő
fényképéből talán Ria belelát a múltjába,és talán láthatjuk a
gyilkosságot!-Anna szeme felcsillant,mikor eszébe jutott az ötlet.
-Akkor megpróbálod,Ria?-kérdezte
Rosie.
Az említett lány
idegesen tekergette a fonatát.
-Hát,...nem bánom.
A kezébe vette a
fotót,és még mielőtt ráhangolódhatott volna,újból felolvasta a hátulján az
írást.
"Szerelmemnek,akit,bár
már soha többé nem fogok látni,mindennél jobban szeretek.
Diószeg,1923.február.18."
-A gyilkosság
napja!-szólt Míra.
Ám ekkor Ria már
messze járt,és éppen egy villám csapott képzeletének valamelyik
fájába.Kinyitotta a szemét,kiment a konyhába inni,majd elejtette a poharat,ami
hangos csörömpöléssel a kövön landolt.
Meg akarta szakítani látomást,nem akart többet tudni.De az események megállíthatatlanul pörögtek.Az alak lehajolta pohár darabjaiért,de egy ismeretlen fiatal férfi fellökte,majd előkapott egy kést.Felborított egy szekrényt,így az áldozat testébe még több cserép fúródott.A kést görcsösen markolva indult végezni a nővel.
Aztán Ria visszanyerte az irányítást az elméje felett.
Meg akarta szakítani látomást,nem akart többet tudni.De az események megállíthatatlanul pörögtek.Az alak lehajolta pohár darabjaiért,de egy ismeretlen fiatal férfi fellökte,majd előkapott egy kést.Felborított egy szekrényt,így az áldozat testébe még több cserép fúródott.A kést görcsösen markolva indult végezni a nővel.
Aztán Ria visszanyerte az irányítást az elméje felett.
-Ez...ez nem
lehet!-és elmesélte vizuálását,valamint azt,hogy a látomás egy szakaszát nézte végig,amikor
délelőtt Lia karját tapintotta.
-Mi az?-kérdezte
Rosie.
-Ez,ez szinte ugyan az,amit
Lia múltjában láttam,vagyis...igen,ahogy leesett a pohár,és összetört...-Ria
össze-vissza beszélt.
-Ria,jól vagy?Mikor
néztél a múltamba?-Lia megragadta a lány vállait.
-Megérintettelek,és
láttam a tegnap estédet,hogy éjszaka a konyhában ittál,és elejtetted a
poharat....detto ezt a történetet láttam.-magyarázott Ria.-Zavar van a képességemmel,és
az kavarja összes az látottakat,vagy tényleg ugyanaz történt?
-Még azt is ki
kell derítenünk,hogy mi volt a fehér köd,és szerintem szükség lesz a tudásodra.-mondta Robin.
-Ezt már nem merem kipróbálni.-vallotta be Ria.-Az előbb elvesztettem az uralmat a képesség felett.Itt lent tuti nem kockáztatom meg mégegyszer.
-Nemcsak itt nem kockáztathatod meg,egy darabig fent sem.-zárta le a témát Rob.
-Ezt már nem merem kipróbálni.-vallotta be Ria.-Az előbb elvesztettem az uralmat a képesség felett.Itt lent tuti nem kockáztatom meg mégegyszer.
-Nemcsak itt nem kockáztathatod meg,egy darabig fent sem.-zárta le a témát Rob.
Mindannyian
összerázkódtak,amikor az iskolarádió elkezdett szólni.
"Megkérem az
alagsorban tartózkodó diákokat,hogy jöjjenek fel a Gazdasági
Irodába!"-recsegett.
-Ezek szerint a hely
be is van kamerázva...-nézett körül Rob,mire Anna ismét a karjába csapott.
-Vagy csak már
több,mint fél órája lent vagyunk.Hülye.-kocogtatta meg az óráját.
-Lejövünk holnap
is?-kérdezte Rosie.
-Én benne
vagyok!-kacsintott Ria.
jelen múlt