2.részlet
A kérdése befejezetlenül maradt,mert egy éles kiáltás után élesen,és fájón állt be a csend.Mindannyian egy irányba fordultak,és még látták,ahogy egy fehér köd eltűnik az egyik ajtó mögött.
-Ez...ez mi volt?-kérdezte Míra ijedten.       
-Ria...nem tudsz valamelyikünk múltjába belenézni?-kérdezte Lia.
-Hát...azt hittem ez a képességem titkos,de ha már itt tartunk...-válaszolta Ria.
-Tudni kén' mi a szar volt ez-motyogta Rob.
-A színésznő fényképéből talán Ria belelát a múltjába,és talán láthatjuk a gyilkosságot!-Anna szeme felcsillant,mikor eszébe jutott az ötlet.
-Akkor megpróbálod,Ria?-kérdezte Rosie.
Az említett lány idegesen tekergette a fonatát.
-Hát,...nem bánom.
A kezébe vette a fotót,és még mielőtt ráhangolódhatott volna,újból felolvasta a hátulján az írást.
"Szerelmemnek,akit,bár már soha többé nem fogok látni,mindennél jobban szeretek.
Diószeg,1923.február.18."
-A gyilkosság napja!-szólt Míra.
Ám ekkor Ria már messze járt,és éppen egy villám csapott képzeletének valamelyik fájába.Kinyitotta a szemét,kiment a konyhába inni,majd elejtette a poharat,ami hangos csörömpöléssel a kövön landolt.
Meg akarta szakítani látomást,nem akart többet tudni.De az események megállíthatatlanul pörögtek.Az alak lehajolta pohár darabjaiért,de egy ismeretlen fiatal férfi fellökte,majd előkapott egy kést.Felborított egy szekrényt,így az áldozat testébe még több cserép fúródott.A kést görcsösen markolva indult végezni a nővel.
Aztán Ria  visszanyerte az irányítást az elméje felett.
-Ez...ez nem lehet!-és elmesélte vizuálását,valamint azt,hogy a látomás egy szakaszát nézte végig,amikor délelőtt Lia karját tapintotta.
-Mi az?-kérdezte Rosie. 
-Ez,ez szinte ugyan az,amit Lia múltjában láttam,vagyis...igen,ahogy leesett a pohár,és összetört...-Ria össze-vissza beszélt.
-Ria,jól vagy?Mikor néztél a múltamba?-Lia megragadta a lány vállait.
-Megérintettelek,és láttam a tegnap estédet,hogy éjszaka a konyhában ittál,és elejtetted a poharat....detto ezt a történetet láttam.-magyarázott Ria.-Zavar van a képességemmel,és az kavarja összes az látottakat,vagy tényleg ugyanaz történt?
-Még azt is ki kell derítenünk,hogy mi volt a fehér köd,és szerintem szükség lesz a tudásodra.-mondta Robin.
-Ezt már nem merem kipróbálni.-vallotta be Ria.-Az előbb elvesztettem az uralmat a képesség felett.Itt lent tuti nem kockáztatom meg mégegyszer.
-Nemcsak itt nem kockáztathatod meg,egy darabig fent sem.-zárta le a témát Rob.
Mindannyian összerázkódtak,amikor az iskolarádió elkezdett szólni.
"Megkérem az alagsorban tartózkodó diákokat,hogy jöjjenek fel a Gazdasági Irodába!"-recsegett.
-Ezek szerint a hely be is van kamerázva...-nézett körül Rob,mire Anna ismét a karjába csapott.
-Vagy csak már több,mint fél órája lent vagyunk.Hülye.-kocogtatta meg az óráját.
-Lejövünk holnap is?-kérdezte Rosie.
-Én benne vagyok!-kacsintott Ria.


jelen múlt