3.részlet (mától csak hetente lesz új rész)
A többiek is
beleegyeztek,felvitték az aktákat,majd beszállingóztak órára.
De koncentrálni
egyikük sem tudott,mindannyiuknak a lent történteken járt az agya,még az
otthoni ágyukig sem hagyta őket nyugton. Főleg éjjel, miután az összes árny a tudatokig nyújtózkodik.
Rosie nagy nehezen
elaludt,majd csörömpölést hallott.Először azt hitte,csak álom.Aztán
felderengett neki,mit látott Ria.Félelem fogta el.Észrevette,hogy az
éjjeliszekrényen rázkódik a telefonja.A kijelzőn Rob nevét látta.
-Szia,Robin!Nem
hiszed el mit hallottam...
-Szia!Csak nem téged
is egy csörömpölés riasztott fel?
-De...és azt
hiszem,hogy itt van...
-Én kaptam egy sms-t
Annától,hogy ő csörömpölésre kelt fel,mint a többiek.
-Oké, ez bizarr. Nagyon bizarr.
-Nekem le kell
tennem,szia.-búcsúzott el feltűnően sietősen a fiú.
Rosie még egy ideig furcsán bámult a telefonjára, fejében Rob szavai csengtek. Minden
bátorságát összeszedte,és lement a konyhába.A földön már nem csak egy,hanem öt
törött pohár feküdt.Az asztalt összekarcolták.Rosie észrevette,hogy valaki egy mondatot vésett az asztal fájába.
-"Itt az éj,hát
eljöttem,engem láttál odalent.Rám törtél,ha tudod,ha nem is,biztonságot
félthetsz már te is."Jesszus.Én...nekem el kell mennem.
Rosie a lehető
leghalkabban összeszedte a legszükségesebb holmijait kedvenc táskájába. Egy
zenekaros pólót, a telefonját, egy szelet csokit, egy zseblámpát és a
szerencsehozó amulettjét rakta el. Persze Gertrúd is jönni akart, ám a lány
csendre intette és fájdalommal a szemében ezt mondta:
- Sajnálom kicsim, de
ma nem jöhetsz velem. Tudod, hogy nem hagyhatom, hogy bajod essék. -azzal
óvatosan megsimogatta a kis bagoly buksiját.
A válltáska kitűzői
megnyugtatóan csilingeltek Rose táskáján, mikor átvetette vállán. Lábujjhegyen
kiosont az emeleti szobája ablakán, majd gyakorlottan beleugrott a lenti
bokorba, mely elég rugalmas és puha volt ahhoz, hogy a lánynak ne essen baja.
- "Most
merre?" -tette fel a kétségbeesett kérdést.
Hirtelen valaki
megérintette a vállát. Rosie ijedten fordult hátra. Egy aranybarna szempár
szegeződött rá.
-"Pont ugyan
olyan mint Annáé"- jutott egyből eszébe.
-Mit keresel ilyen
későn itt kislány? - fürkészte tovább az idegen.
-Ugyan ezt
kérdezhetném tőled. - fortyant fel Rose - Ha jól tudom, ez az én házam...Mit
keresel itt és legfőképp ki vagy te? Soha nem láttalak még a városban.
-Majd
megismersz.-felelte az idegen.
-Na jó,nem
vesztegetem az időmet ismeretlen betörőpalántákra!-Rose megindult,de az idegen útját állta.
-Hova mész,és minek
ilyen későn?
-Te az anyám vagy?
Mielőtt az idegen szólásra nyitotta volna a száját, Rosie telefonja megrezzent a zsebében. Mivel hajnali háromkor nem mindennapiak az SMS-ek, inkább megnézte, ám, mivel a képernyő túl sötét volt, hangosan kezdte olvasni a szöveget:
-"Kezdek
át..."-Rose telefonja lemerült.
-Átváltozik.-mondta
az idegen fiú csevegő hangon.
-Ne haragudj, de mi van?!
-Többet tudok,mint
gondolnád.- mondta az idegen, és közelebb lépett a megszeppent lányhoz.
Rosie fürkészőn
nézett rá. Kezdte egyre jobban érdekelni, hogy ki is ő valójában. Ám
józan esze azt sugallta, jobb távol tartani magát tőle. Na meg, Mírának
szüksége volt rá.
-Most pedig, viszlát!
-mondta ellentmondást nem tűrő hangon Rose, azzal tenyerével eltolta
magától a srácot.
Ő kissé
megtántorodott, majd egy félmosolyt megeresztve útjára engedte a lányt. Rose
sietős léptekkel indult meg Míra házához, bár ebben a ködös időben minden ház
ugyan olyannak tűnt...
-"Ez kész
rémálom...."-dünnyögött magában.
-Túl sokat beszélsz
magadban.- kiáltott rá az arany szempár tulajdonosa. -Kell segítség?
-villantotta meg mosolyát.
Rosie egy "előbb
fogadnék el segítséget egy emós-darkos-szocio-,és pszihopata sültől,mint
tőled"-pillantással nyugtázta a kérdést,és elindult az utcán.
Eközben otthon a
csapat összes tagja rémülten vacogott a szobájában,és mindenféle Istenhez
imádkozott,csakhogy vége legyen már ennek az őrültekházának.
De igazából teljesen
felesleges volt a szellem bármilyen ügyködése,bennük csak még elszántabban
körvonalazódott az elhatározás, miszerint másnap ismét lemennek az iskola zárolt részlegébe.
Hajnali 4 óra körül
járhatott, mikor Rose odaért Míráék házához. Küldött egy SMS-t, mert mégsem
csengethet be...De semmi. Ekkor hátborzongató sikoltás hallatszott a ház
melletti erdőből, majd farkasvonyítás visszhangzott az utcán.
-"Míra..."-suttogta-Rosie-
Jövök!
A lány lélekszakadva
futott az erdőbe, hogy megmentse barátnőjét, ám hirtelen megbotlott és
elsötétült minden.
jelen múlt