Alagsor

4.részlet

A nap már magasan járt az égen,amikor feleszmélt.Az erdő szélén feküdt.A város ezen részén szinte alig fordult meg ember,így csodálkozott volna,ha valaki rátalál.Amint felállt a földről,meglátta,hogy egy sávban egyenletesen hiányzik a fű.Valami történt éjszaka,amit ő nem láthatott.

Előkapta a telefonját.A kijelző háromnegyed nyolcat mutatott.

"Te Jó Ég!Már lassan nyolc óra!..és..és Míra?"

Nem tudta,hogy mit kellene tennie,ezért küldött még egy sms-t a fent említett lánynak,aki azonnal válaszolt:

"A balesetin vagyok,tegnap átváltoztam,de az a nő a képről megtalált...nem tudom,mit kellene tennem...nem emlékszem semmire..."

Rose lélekszakadva rohant az iskolába,bár a sulis cuccait nem vitte magával.Éltanuló,most az egyszer belefér az,hogy nem készült.Majd azt mondja,hogy reggel ért haza.Ez még a tanároknak is tetszeni fog,merthogy bement,miközben aludni sem tudott.

Aludni?...Azt a többiek sem.

Néhány megvadult szülő dörömbölt az igazgatóság ajtaján.

-Liliána tegnap este bejött-a-szobánkba-aludni!!És már nem hatéves,hanem tizenhat!-üvöltötte Lia anyukája.

-Nem értem,a mi házunk meg nem kocsma,mégis leestek a poharak,miközben se kutyánk,se macskánk, a többiek meg aludtak!-ezt már Rob apukája vágta az egyre türelmetlenebb titkárnő fejéhez.

Igazából tenni semmit sem tehettek,annyit ígértek meg nekik,hogy egy hónapig ingyen étkeztetés jár a gyermekeiknek.

Erről ők persze semmit sem tudtak,csupán az járt a fejükben,hogy milyen dolgok várhatják őket még lent.

Az egy órás ebédszünetben Annának nem volt kedve beülni az ebédlőbe, így kiült az udvar egyik félreeső padjára. Küldött egy SMS-t a többieknek, akik a lehető leghamarabb kiértek a padhoz. Mindannyian nyúzottak, fáradtak és elgyötörtek voltak, a szemükben némi félelemmel.

-Ezt nem tudom meddig fogom bírni...-dörzsölte a szemét Rob.

-Engem ez kikészít...mihamarabb meg kell oldanunk az ügyet. - nyöszörgött Lia

-Mindenképp. Ez így nem mehet tovább! -tette a kezét Lia vállára Rose. - Anna, nem is figyelsz? Hol kalandozol?

-Bocsi - masszírozta meg az orrnyergét a lány - Egy órácskát sikerült aludnom, de akkor is hülyeséget álmodtam. Egy aranyszín szempárra emlékszem csak...tiszta Alkonyat - nevette el magát kínosan.

-Micsoda?! - szaladt fel Rose szemöldöke - Mit mondtál?

Mindenki a két lány közt kezdte kapkodni a tekintetét.

-Egy-aranyszín-szempárra-emlékszek.

-Várj,várj,várj...én is láttam tegnap egy srácot,akinek ugyan olyan színű volt a szeme,mint a tiéd..

-BASSZUS!Miért nem szóltál?!A bátyám lehetett az,Isaac!

-A bátyád?!-kérdezte mindenki egyszerre.

-Most mivan,nem lehet testvérem?-nevetett zavartan a lány.

Még egy ideig beszélgettek,de aztán Ria törte meg a csevegést:

-Gyerekek.Tíz perce becsengettek.-kopogtatta meg az órája számlapját.

A földrajz,vagy a matek mindenkinek elszaladt,mert annyira be voltak zsongva a felfedezésüktől.

A kicsengő pillanatában mindannyian felpattantak,és a pincehelyiségek felé vették az irányt.Megbabonázva nézték az ajtót,miközben közelebb mentek hozzá.

-Nos,itt volnánk.-törte meg a csendet Rob,és bemasírozott a nyirkos terembe.A levél még mindig ugyanúgy feküdt az asztalon.

-Felolvasom.-bökött a levél felé Anna.

A többiek köré gyűltek,ő pedig olvasni kezdett.

-"Kedves családom!Köszönöm,hogy támogattatok,és segítettetek most,betegen is.Nem sok van hátra.Már furcsa zajokat hallok,lépteket,beszédet,biztos a betegség és a közeledő halálom tehet róla.A vagyonom egynegyedét unokaöcsémre hagyom...

Remélem elbúcsúztatok tőle.A következő egy gyermek."

-Az utolsó két sort,a gyilkos írta-törte meg a síri csendet Rob.

-Úgy bírom az észjárásodat!-szólt cinikusan szemforgatva Lia.

A következő pillanatban már mindenki vadul gesztikulálva beszélt,hogy vajon miért írt a hölgy végrendeletet..elvégre,ez egy gyilkosság volt.

-Tehát említette is,hogy beteg volt..vajon mi baja lehetett?

-Talán ez a nyomozás szempontjából nem is érdekes.-szólt közbe Ria,aki eddig némán fel-alá sétálva hallgatta a többieket.-A legjobb lenne,ha megkeresnénk Katalin régi házát.Ha szerencsénk van,senki sem akart egy gyilkosság helyszínére beköltözni,majdnem egy évszázaddal később sem.