-Ez,ez valami gyönyörű!-mondta csodálkozva Míra,amikor megpillantotta az antik ékszerdobozt.

-Nyissátok má' ki.Biztos valami értékes cucc van benne.-csámcsogta Rob,akihez rejtélyes módon megint kaja került.

Anna óvatosan felnyitotta a dobozt, amiben különböző aranyékszerek,gyöngysorok,és egy papírfecni volt.

-Ez a sok ékszer egykor Kataliné lehetett. Mi van a papírra írva-kérdezte Ria. Lia felemelte a kettéhajtott fecnit,valami domborodott benne.Szétnyitotta,és álmodozva megszólalt:

-Egy gyűrű!

Mindenki csodálattal bámulta az ékszert, amin az egyetlen díszítés egy eleganciát tükröző kő volt.

Rose olvasni kezdte a szöveget, ami a cetlire volt írva:

-"Katalin, szerelmem,hozzám jössz feleségül?Egyetlen hódolód,Henrik"

-A csávó egyszerűen megoldotta a lánykérést...-bökött a papír felé Rob ,még mindig tele szájjal.

A szobában fullasztó volt a levegő,a téli fűtés beindult,bár még csak ősz felé hajlott az időjárás,úgyhogy kiültek a kerti pagodába, mialatt felszerelkeztek a szükséges dolgokkal.

-Kicsit sem romantikus...-szánakozott Anna.

-Akkor mi számít romantikusnak? - nézett hirtelen Robin Annára.

-Öööö...miért érdekel?- csodálkozott a lány.

-Csak, szeretek minél többet megtudni a barátaimról- csámcsogott szégyenlősen Rob.

-Pfff...-röhögte el magát Ann' - bocs, de teli szájjal nem tudlak komolyan venni.

Hirtelen lefagyott a mosoly Anna arcáról.

-Héj, jól vagy?- tette a kezét a lány vállára Lia.

-Semmi.. semmi, csak hirtelen olyan érzésem volt, mintha Isaac állna mögöttem. Mindenki hátranézett, ám mikor visszafordultak, majdnem leestek a padról ijedtségükben.

- Szia húgi! - lépett elő a sötétből a másik arany szempár tulajdonosa. - Rég láttalak - azzal végigmérte a csapatot és szánakozó mosollyal nézett rájuk.

- Bocs, hogy megzavarom a családi idillt, de te ki a fene vagy? - lépett a lányok elé Robin.

- Ó, a hős. - bökött felé gúnyosan a srác. - Tudod, képes vagyok turkálni mások fejében, gondolatokat közvetíteni. Mit gondolsz? Hasznos nem? Szeretnéd tudni mit gondolnak rólad?

- Te!-Jött elő az árnyékból Lia.-Mégis mit képzelsz magadról? Idejössz, zaklatod Annát, aki szemmel láthatóan nem örül neked, provokálod Robint és...

- Hohó, kislány! - csitította le Isaac. - Már itt sem vagyok. Kérésed számomra parancs hercegnő- mosolyodott el Isaac, majd rávillantotta félmosolyát és az arany szempár eltűnt a hideg őszi utcán.

-Hát ez...-tért először magához Míra.- ...mégis mi volt?

-Húzzunk innen! Egyre több erre az autó. Majd Annáéknál mindent megbeszélünk- mondta Rose és gondosan összeszedte a nyomokat csilingelő válltáskájába.

-Még jó, hogy van valaki aki ilyenkor is észnél van, ugye hercegnő? -húzta magával mosolyogva Liát Anna.

Az utat mindenki csendben lépkedve tette meg,és csendben nézték a lehulló leveleket.Ria törte meg a csendet.

-Gyerekek,hanyadika van?

-Huszonhat.Miért?

-Basszus!-csapott a fejére-Ma van a szülinapom!

Rob hitetlenül felröhögött.

-Nem hiszem el,hogy ez eddig nem jutott eszedbe.Én már kissrác korom óta több héttel a szülinapom előtt alig tudok aludni,úgy izgulok.-nevetett

-Bocsáss meg,de az utóbbi napok eseményei kissé megviseltek.-kacsintott.

-Oké.Hány ujjamat mutatom?-kérdezte Anna,mire mindannyian elnevették magukat,amit tovább erősített Ria "erősen gondokozó arca".

Pár perc múlva meg is érkeztek a házhoz.Az ajtón belépve sütiillat csapta meg őket.

-Hmm...csodás illat van.Nem is mondtad,hogy van egy cukrász a családunk..izé,a családodban.-mondta Rob, és elvörösödött.

-Én sem tudtam,hogy közös a családunk!-nevetett hangosan a lány, közben viszont érdekesen nézett Robinra,

Amint felértek a szobába,sorra vették az ékszereket.Meglepve tapasztalták,hogy mind egy ékszerésztől származott.

-Hugo Nado.-olvasta Rosie az egyik ékszerről a gyártó nevét.

-A név alapján francia volt.-gondolkodott Rob.

-Hú,lehet,hogy valahol mélyen,az agyadnak van egy kis zuga,amit használni is lehet!-röhögött Lia.

-Éhes vagyok.-jelentette be a fiú.

-Felőlem költözz a hűtőnkbe.-vágta rá Anna.

-Szóval,az ékszerész.-mondta Ria.-Tuti,hogy volt viszonya Katalinnal.

-Ez az ékszergyűjtemény nagyon-nagyon drága lehetett.Szóval elképzelhető.-gondolta Míra.

-Amúgy az ilyen vállalkozások generációról generációra szoktak szállni, nem lehet, hogy talán az unokája/gyereke átvette az üzletet?- kérdezte Anna, miközben az egyik nyakláncot forgatta a kezében.

-Hm. Nem rossz ötlet, utánanézhetnénk. Sokat segítene -gondolkodott el Ria.

-Ha meg nem akarnak segíteni, betörhetünk éjszaka -mosolygott cinkosan Lia.

-Héj' kezdesz olyan lenni mint a bátyám! -lökte oldalba Anna Liát, aki tovább mosolygott, eleresztve a megjegyzést a füle mellett.

-Amúgy Anna, nem bánják a szüleid ezt ? - kérdezte Rose

-Öm, a szüleimet két hónapja nem láttam....üzleti úton vannak és...húúú, én is nagyon éhes lettem, lemegyek készíteni valamit...és felhozom a laptopot, hogy megkereshessük az ékszerboltot.- vakargatta kínosan a nyakát Anna és gyorsan lefutott a lépcsőn.

-Hát ez...-nézett tágra nyílt szemmel Robin.

-De...akkor honnan a süti illat?-kérdezte Ria

-Lehet,hogy a bátyja sütött valamit...-vakargatta az állát Lia,de a többieknek feltűnt,hogy furcsán megcsillant a szeme.

Néhány perc múlva Anna tűnt fel az ajtóban,kezében szendvicsekkel. Robin meg nem tudta,hogy a kajának,vagy a lánynak örüljön jobban.

A laptopon pillanatok alatt kiderítették,hogy még valóban létezik az üzlet,csak egy probléma van...mégpedig a székhelye.Belgiumban.

-Nos,ezen a ponton megakadt az ügy.

-Vagy mégsem-mosolygott Ria-ugyanis én franciát tanulok.

-De ez rajtunk nem segít,ember!Hogyan juthatnánk ki oda?!- akadékoskodott Rosie.

-Az mindegy.Elég lenne,ha levelet válthatnánk az igazgatóval.

A többiek értetlen arckifejezését látva csak ennyit mondott:

-Nem teljesen mindegy,hogy ő ki volt?Az ügyben nem jutnánk előrébb.Elég,hogy azt tudjuk,hogy viszonyuk volt,mivel biztos,hogy a gyilkos nem ő volt.Esetleg kérdezősködhetnénk az árakról.De ennyi.Nem kell több.

-De 90 év alatt sokat változnak az árak.-jelentette ki Rosie.

-Ez igaz...-gondolkodott Lia.-Akkor mit kezdjünk?

-Tanulmányozzuk az újságcikket.Ugye áthoztuk?-javasotla Anna.

Ria elővett egy papírt a zsebéből:

-Itt van.

-Basszus,te megőrültél?Jó ,hogy nem bomlott le a zsebedben!-röhögött Rob.-Van még kaja?

-Ha így folytatod,nem lesz mivel enned!-fenyegette meg őt Lia.

-Az árakhoz visszatérve...-szólt türelmetlenül Ria-...egy viszonyítási alapunk lehetne az árakkal kapcsolatban. Ennyi.-mondta,és ezzel újból por szállt a cikkre.

-Igazad van..akkor tudnál írni nekik egy e-mailt?

-Vaaaaagy...nézzük meg az árakat!-bökött Rob a laptop felé.

Egymásra néztek,és elnevették magukat.Mindent túlkomplikálnak,és...ezt nehéz bár kijelenteni,de Robinnál van az ész.

-Na,miért van telefonszám az egyik gyűrű alatt?-kérdezte Míra

-Az az...ára?!-mondta Lia,mire valakinek a torkán akadt a falat. -Szóval drága holmik.Nagyon drága holmik.

-Amiket egy meseszép színésznőnek postáztak.- mondta Rob.

-Egy meseszép,és megboldogult szellemkorában elmebeteg színésznőnek.-toldotta meg a mondatot Rosie.

-Aha, nagyon gyönyörűek.-szólalt meg Isaac az ajtófélfában.

A "gyönyörű" szóra Lia szeme fürkészőn a beszélő arcára meredt.

-Hát te?-mondta,olyan éllel a hangjában,hogy a többiek hátán is elkezdett futkosni a hideg.

-Bocsáss meg,legközelebb kérek időpontot.-mondta,és ellökte magát a faltól.

-El lehet téged kerülni?-kérdezte monoton hangon Anna.

-Nem igazán.-vonogatta a vállát Isaac.

-Jó,ez az én szobám,szóval vagy kifelé,vagy meghúzod magad.

Isaac nevetett,és a szoba másik végében a falnak dőlt.

-Hercegnő?-vonta fel a szemöldökét,helyet mutatva maga mellett Liának.

-Van neve.-közölte Ria.

-Boldog születésnapot.-vette oda neki Isaac.

-Ha?Honnan veszi...pedig én csak...  -csodálkozott Ria.

-Ne foglalkozz vele.-csapott Ria vállára Anna.-Amit akar,megtud.

-Akkor engem életem végéig Hercegnőnek fog szólítani?Mert úgy látszik,nem kíváncsi a nevemre.-mondta Lia Annának,de közben végig Isaacra nézett.

Az említett fiú felvonta fél szemöldökét.

-Akkor akár be is mutatkozhatnál.

-Lia. Monoki Liliána.

-Isaac Turner.-nyújtotta a kezét.

-Na.Most,hogy így mindenki ismer mindenkit,vagy a.)folytassuk a nyomozást b.)folytassuk a nyomozást valami kajáldában,mert valaki megette az összes szendvicset.-sandított Rosie Robra.

-MEKIIIIIIIIIIIIIIIII! Hozom a kisbuszt.-rohant ki Robin a szobából.

Míra felröhögött.

-Ez teljesen idióta.

-Zseniálisan idióta,legalább nem kell átgyalogolnunk a fél várost egy kis kajáért.-mondta Anna.

Öt perc múlva Rob már ott is volt a nyolcszemélyes családi autójukkal.

-Ez nem kisbusz te ökör.-mondta Rose.

-De én annak hívom.

A gyorskajáldában egy nagy asztalhoz ültek. Lia és Isaac természetesen egymás mellé,ahogy Rob is bevágódott a három BigMac és egy kávé társaságában Anna mellé.

-Te ezt mind megeszed?

-Ühümm.-bólogatott teli szájjal.

-Állat vagy.

Ria egy McWrap társaságában ismét a cikket tanulmányozta.

"Újból támad a sorozatgyilkos!

A "pestis" néven elhíresült diószegi sorozatgyilkos két újabb áldozatáról értesült lapunk.

A módszer most is ugyan az volt:a hölgyek hátukban egy késsel végezték.

Sokak szerint F.Ottó féltékenységből ölt,ám ezt több tény is cáfolja,mint például a hölgyek lakhelye.Molnárkőrösi Katalin diószegi polgár,míg Labancz Veronika Pécsett lakott.A múltjukban sincs összeköttetés.

A tettest tovább körözi a rendőrség,bár már hét éve bujkál.

Veronika holttestét a diószegi Északi Szél Gimnázium alagsorában,Katalinét pedig otthonában

találták meg,összetört poharak között.

A vérfagyasztó látvány miatt a külvárosi házat egy időre elzárták a nyilvánosság elől.

Képeket a 26.oldalon közöltünk."

A 26. oldalon volt többek között egy fantomkép a gyilkosról,két arckép a színésznőkről,valamint egy fénykép,miközben a helyszínelő csendőrt interjúvolják.

Ugyan az,mint eddig.

Vagyis...

-Várjatok!Ezt nézzétek!-dobta Ria az asztal közepére a napilapot.-A háttérben!Ott a ház!

Mire a többiek szeme is felfedezte a hátteret,Lia arcáról lefagyott a mosoly.

-Gyerekek...ez a mi házunk.