-Akkor...az alagsorban Veronika szellemét láttuk,a múltadban,pedig valószínűleg azon az éjszakán Katalin irányítása alatt lehettél.Vagy valami ilyesmi.-gondolkozott Ria.
-Szerintem aludjunk Liáéknál.-ajánlkozott Rob.
-Benne vagy,Lia?-kérdezte Rosie.
-Felőlem...-mondta furcsa hangon a lány.-...nem tudom hogy fogok éjjelente aludni.Teljesen paranoiás leszek.Mi van,ha azon az éjszakán az irányítása alatt voltam?Lehet,hogy egy éjszakán megpróbál megölni?
-Először is nyugodj meg.-mondta neki Anna.-Mondjuk elhiszem,hogy nem tudsz megnyugodni.Beszéljük meg a szülőkkel,hogy egy hétig nálatok fogunk lakni.Utána Lia fog másnál aludni,közben pedig felderítjük a házat.
-Lia,van padlásotok,vagy pincétek,alagsorotok?-kérdezte Míra.
-Van...
-Ott kezdjük.-mondta Anna.
-Aztán az iskola alagsorában Veronika után is nyomozni kellene.-gondolkodott Rosie.-Várjatok!A levélben a gyilkos egy gyereket is említett!Azt írta,hogy a következő egy gyerek lesz!
-Gyerek?...ugye nem...
-Ugyan!Akkor még nem tudhatta,hogy oda fognak költözni Liáék!
-És ha neki is olyan képessége volt,mint a Riáé?Akkor mi van?
-Nos...lehet,hogy már idős volt,és tényleg arra gondolt,hogy a szelleme gyilkolhat majd..
-Biztos,hogy nem volt idős.Különben hogy keverhetett volna egy színésznővel?-dobta be Rob.
-Igaz.Na mindegy,majd Liáéknál kiderül.
-Nem tudom viszont,hogy a szüleim beleegyeznek-e..titeket meg nem tudom,hogy hol bújtathatnánk,ha esetleg arra kerülne sor..és ha meg is engedik..hol alszotok?!Zserbó ketrecében?!
-Mindegy.Csak kérlek,valahogy győzd meg őket.
-Megpróbálhatom...-mondta,és előszedte telefonját,majd tárcsázta a számot.-Anya?..szia,Lili vagyok-itt a többiek visszafojtottan nevetni kezdtek,de ezt Lia egy jól megszokott pillantással elcsendesítette.-csak azt szeretném megkérdezni,hogy néhány barátom nálunk aludhat-e..mert tudod,most vannak ezek az áramkimaradások,és sokuknál még csak víz sincs..ráadásul Anna szülei üzleti úton vannak. ... Csak pár napról,max. egy hétről lenne szó. ... Egyikük nagyszülei sem lakhatnak,mert..mert idősekotthonában vannak mindannyian. ...Komolyan?-derült fel-köszönöm,köszönöm,köszönöm!Puszi,szia!-rakta le a telefont,és majdnem elkezdett ugrálni az asztalon.
-Belement?
-Igen.
-Jó.Apukádat nem kéne meggyőzni?-kérdezte mit sem sejtve Isaac
-Elváltak..
Mély csend telepedett az eddig igazán hangos asztalra.
-Na.Azt javaslom,hogy mindenki menjen pakolni,aztán meg indulás Liáékhoz-csapott az asztalra Míra.
Robin egyesével mindenkit hazafuvarozott,majd értük is ment.
-Apám azt mondta megkaphaom a kocsit két hétre!-dicsekedett.-Ja,fél óra múlva értetek megyek!
Mikor már Liáék háza előtt álltak Rob megszólalt:
-Eljátszhatom a csendőrt?
-Fogd már be,könyörgöm!-rivallt rá Míra.
Bementek a házba,és megbeszélték ki hol alszik.
-Van 3 szétnyitható ágy,és két régi matracom.-sorolta az alvóalkalmatosságokat Lia.
-Én a konyhaasztalon fogok aludni.-jelentette ki Robin.-Remélem közel van a hűtőhöz.
-Etióp kisgyerek-motyogta Rose az orra alatt.
-Akkor Lia marad az ágyán,ki alszik matracon?-kérdezte Anna.
-Majd én.-mondta Isaac.
-Bevállalom,ha aludhatok Zserbóval.-mondta Míra.
-Nos,talán reggelre lerágja a kezed,de ha téged nem zavar,nekem jó.Oké,akkor Rosie,Anna,és Ria alszanak az ágyakon,Isaac és Míra matracon,Robin meg...az asztalon.-sorolta Lia.
Elkezdték berendezni Lia szobáját,ami kicsit szűkös lett a végére.
-Rob...szerintem abszolút nincs szükség az Iron Maiden cd-idre,és Liáéknál is van étel.-nézett furán a fiúra Anna.
-Dehogynem!-Rob durcásan ölelgette cd-ket.
-Nőj fel!-vágta a fejéhez Ria.
-Öhm...Miért tört össze egy pohár a konyhában?-szólt Rosie,utalva a csörömpölésre.
-Szerintem Rob rendezkedik.
-Itt vagyok mögötted...kocogtatta meg Anna vállát a fentebb említett fiú,a többiek pedig egy "nehéz éjjelünk lesz" nézéssel nyugtázták a dolgot.
-Lemegyek,és felsöpröm a szilánkokat.
-Én meg segítek.Adok gyógypuszit,ha elvágod a kezedet.-pattant le Lia íróasztaláról Isaac.
A lány szemforgatva megvonta a vállát.
Leértek a konyhába,és észrevették,hogy a szekrények ajtaja nyitva van,a fiókok pedig ki vannak húzva.
Lia elsírta magát kétségbeesésében,és odaslattyogott a seprűhöz.
-Ezt add ide.-kapta ki a kezéből Isaac,és gyorsan eltüntette a poharak darabjait a földről.
Lia eközben betologatta a fiókokat,és bezárta a szekrényajtókat,majd az egyik szilánkot prizmának használva "festett a falra."
-Nézd,milyen gyönyörű-mutatott a fény megtörésére a hófehér konyhafalon.
-Nem annyira,mint te..-mondta Isaac,és az állánál fogva maga felé fordította Liát,majd megvárva,mit szól hozzá,lassan megcsókolta.

jelen múlt