Sziasztok!
Ennyit arról, hogy heti egyszer jövünk:D Mostanában rendszeresíteni kellene ezt a bejegyzés-dolgot, majd beszélek a többiekkel. Még van egy kis szöveg, amit megírtunk, szóval tudunk kitenni részleteket, csak alkotói válságban vagyunk, ami azért eléggé kellemetlen.
Elég a fecsegésből, bár nem tudom, végigolvasta-e valaki.
Kellemes olvasást!
xx: Anna



Eközben ismét leesett egy pohár.
-Tudod,mit nem értek?-kérdezte a fiú,miközben homlokukat egymásnak támasztották-hogy-hogy ilyen tiszta fehér a falatok,miközben Kati itt rosszalkodik?-kérdezte.
Lia elnevette magát.
-Mehetne a haverjához az alagsorba.
Eközben a többiek is leértek.
-Tiszta aranyosak-súgta Robnak Anna.-Mondjuk nem hittem volna,hogy a bátyámra egyszer azt mondom,hogy aranyos...-fejezte be elgondolkodva.
-És az aranyos,hogy olyan lánykérést tervezek,hogy egy kiskacsa-kisnyuszi-kiskutya-kiscica hibrid adja oda a gyűrűt?
-Haaa?Te hülye vagy.
-De cuki állatokat soroltam fel,nem?
-Fogd már be egy kicsit,te cuki állat...
Robin elégedetten feküdt rá az asztalra,ahol már megágyzott magának.
-Azt hittem csak viccel az asztallal...-mondta Isaac Liának.
-Nem,tényleg hülye.-nyugtatta meg a lány.
Isaac elengedte Lia kezét akinek az arcán még mindig ott díszelgett az a levakarhatatlan mosoly.
-Szia hugi - baktatott oda Isaac az egyedül üldögélő testvéréhez- haragszol még? -kérdezte és aranybarna szemei csillogtak arcába hulló tincsei alatt.
-Itt hagytál, amikor én még csak nyolc éves voltam, és azt sem tudtam mi van veled...-fakadt ki a lány. - nem mellesleg még mindig 18-nak nézel ki, bár annyi fura dolog történt velem ebben a hónapban, hogy ezen már meg sem lepődöm. - hadarta el egy szuszra.
-Sajnálom. De most visszajöttem és nem megyek el többet. Vigyázok rád, rátok...- mosolygott bűnbánóan Isaac, majd a távolba meredt, tekintete Lián nyugodott meg.
-Szent tehén...te tényleg fülig szerelmes vagy! -nevette el magát a lány. És megölelte bátyját.
Isaac kissé haragosan nézett húgára,de aztán elnevette magát,és visszaölelt.
-Na,ki van benne egy padláskalandban?-takarózott ki Rob
-Felőlem indulhatunk-állt fel Rosie,mire a többiek is felpattantak.
-Menjetek nyugodtan, én viszont inkább ledőlök odafent.-ásított egy hatalmasat Míra.
-Igaza van... Szerintem mindenkit kifárasztott a pakolás.- kacsintott Rosie, és megindult Lia szobájának irányába.
Ria megnézte az óráját.
-Este tizenegy van, tényleg ildomos lenne aludnunk.- jelentette ki ő is, és csatlakozott a többiekhez. Mindenki sorban felpattant, és utánuk ment, Robint pedig egyedül hagyták szuszogni a konyhaasztalon.
Mindenki berendezkedett, és elfoglalta a kijelölt helyét, ám annyira kimerültek, hogy rögtön elnyomta őket az álom. Másnap is csak tizenegy körül keltek fel.
-Akkor akár indulhatnánk is!- jelentette ki Rosie, és felkeltette a csapatot.
-Még sohasem voltam fent..-gondolkodott kómás arccal Lia.-Vagyis de.Egyszer,amikor hároméves voltam.Felvittem a babát,aminek kiszedtem a szemeit.
A többiek rögtön felébredtek Lia álmos kijelentésére, és megrökönyödve néztek rá.
-Annyira szép szeme volt!Csak meg akartam tartani..-szabadkozott a lány,de a többiek továbbra is olyan arcot vágtak,mint aki kísértetet lát.
-Mindegy is.Induljunk.
A banda felslattyogott a padlásra.Fent hatalmas hőség,és a fenyő összetéveszthetetlen illata csapta meg őket.
-Hé,Zserbó is feljött?-mosolygott Míra,miközben megsimogatott valamit.
-Míra.Az egy patkány.-világosította fel őt Isaac,majd az egyre fehéredő lány felé nyújtott egy nedves törlőkendőt.
-Szívesen megkérdezném,hogy ez miért van nálad,de... inkább nem érdekel.-mondta Lia.
-Óó,hát itt vagy Cedric!-emelte fel a patkányt Rob.
-Ez a tiéd?-döbbent le Rose.-Fúj.
-Az enyém,és nem megyek nélküle sehova!-jelentette ki hisztérikusan a fiú.
-Rosie,könyörgöm,hívd ide Gertrúdot,és etessük meg vele ezt a dögöt.-mutatott a patkányra Lia. Rosenak nem kellett kétszer mondani.Kinyújtotta a kezét,motyogott valamit,és a padlás ablakán egy kis csőr kopogtatni kezdett,Rob pedig zsebrevágta a patkányt.
-Te...varázsoltál?-kérdezte Míra.
-Nem varázslásnak mondanám...-motyogott Rosie.-Ördögűzőnek is tanulok.

jelen múlt