Ahoj!
Remélem, még valaki felnéz néha-néha ☺. Mi itt vagyunk.
Az eredeti történet lassan a végéhez közeledik, tehát a blog is lassan befejezésre kerül. Nagyjából hetente megosztunk egy-egy új részt, valamint a régiekben is eszközöltünk kisebb-nagyobb változásokat. Remélem, a következő részletet is élvezi majd a kedves olvasó!
xx Anna


Eközben bent a házban már kipattogatott kukorica mellett várták az esti híreket.
-Robin,kérlek szépen,ne húzd el a kanapét.-könyörgött Míra Robnak,aki egyre közelebb lökdöste lábával a bútort a tévéhez.-Már kiég a szemem.
-Nem ,így jó.Csak még egy kicsit...
Lia,Rosie,és Ria egymásra néztek,és a dolog egyszerűségével lelökték Robint a kanapéról.
Helyreállították a szobát Robin után,mire Lia anyukája hazaért.
-Szia anya!-ölelte át a lány az anyukáját.-Bemutatom a barátaimat.-mosolygott,és egyenként mindenkit megnevezett.-A fiú,aki az asztalon fog aludni Robin,a lány,akivel éppen veszekednek,Míra. Aki nevet rajtuk,Rosie,az ágyon olvasó lány Ria,és akik most értek fel,a testvérpár:Anna,és...és Isaac.
Az utolsó névből anyukája mindjárt sejtette,hogy a két fiatal között több is van barátságnál.
-Értem...-gondolkodott el.-És..miért van a hűtőnkben Old Mc'Donald farmja?-kérdezte némi csend után.
-Robin nem véletlenül alszik az asztalon.Ő egyedül legalább három embert tesz ki evésileg.-nevetett.
A többiek is észrevették,hogy Lia anyukája hazaért,ezért mindannyian illedelmesen bemutatkoztak neki.
-Kicsim,én lefekszek aludni,nagyon kimerítő napom volt.-nyomott egy puszit Lili homlokára.
-Rendben.Pihend ki magad.-mosolygott a lány,és a többiek felé fordult.
-Nos,nővérem csak holnap jön haza,mert a munkája miatt távol kell maradnia.De a szobájába senki se menjen be.Kérlek.Mert akkor én kapok.
Mindannyian megígérték,hogy elkerülik,de sehogy sem értették,hogy miért annyira elzárt a kis lakrész.
-És még akartam a születésnapodról beszélgetni...-kezdte Isaac.
-Nyugi, nem kell buli, sem ajándék. Örülök, hogy visszajöttél. Legyen ez az ajándék.-ölelte meg bátyját Anna. -Héj az Robin feje az ablakban? -koncentrált szemöldök ráncolva a lány. - Nem látom teljesen, mert odanyomta a fejét...fúj, az nyál?! -röhögött Robon.
-De várj...beszél...ni...-akartam. Kezdte Isaac, de Anna a bőrkabátjánál fogva megrángatta:
-Gyere! Ideje visszamennünk. - és előrefutott.
-Csáó! Miről maradtunk le? -vetett egy százwattos mosolyt Anna Robinra.
-Egyelőre semmiről.-biccentett a fiú a tv felé.
-Kistigrisek az állatkertben?..tényleg édesek,de nem hiszem,hogy ez ránk tartozna..
-Csak várjatok..nem ez lesz a nekünk szóló..
"- Lopás történt a Megyei Könyvtár zárt részlegén -kezdett bele monoton hangon a riporter-, amelynek titkos aktáit pusztán rendőrök,vagy más állami intézmény emberei használhatják fel.
Egyelőre nem tudjuk,kik lehettek a betörők,mert a helyiség nincs bekamerázva,csupán az elmozdított reteszből sejtették a betörést.
Semmi sem tűnt el a pincéből,amelyet már régóta senki sem nyitott ki.
Az igazgatóság nem érti,hogy miért romboltak a vandálok .Kérem,Szabó úr,kommentálja az esetet! "-itt a többiek szájából kiesett a kukorica.
-Szabó úr?!-kérdezték szinte egyszerre.
-Ja.Apukám unokatestvére.-csámcsogta Robin közömbösen.
-Szóval,onnan van a kulcs...és ez azt jelenti,hogy nem szólnak a lopásról?-reménykedett Míra
-Nem,nem,dehogyis..nem tudja,hogy elcsórtam a kulcsot,végképp nem,hogy ott jártunk...ezt nem értem.- fejezte be a fiú a fejét rázva.
-Szerintem az a zárolt részlegnek a zárolt részlege.Nem véletlenül nem említették.- nézett föl könyvéből Ria, és a többiekhez mászott a kanapéra.
-Elképzelhető,hogy igazad van...-nézett rá gondolkodva Rosie.
-Azonnal vidd vissza a kulcsot.-mondta Anna.-Nem maradhat itt.
-De...egyedül?-kérdezte Robin.-Nem lenne feltűnő,ha pont a bejelentett lopás után visszavinném a kirabolt hely kulcsát?
-Egyedül.Ebbe már nem rángathatsz bele senkit.Nagyfiú vagy.-közölte vele Isaac.
-Tedd egy borítékba.-tanácsolta Ria.
-És dobd a postaládába.-toldotta meg Lia.
-Szerintem menjen vele valaki.-szólt Rosie.
-Szerintem nem Robin lenne a megfelelő ember... Először is, ismerjük. Másodszor pedig, megláthatják kintről, és az egész kiderülhet...-folytatta Míra.
-Ahhh..-majd én megyek. -Ajánlotta fel Anna a segítségét, mert nem bírta a tétlenkedést. Felpattant, és kitépte Rob kezéből a kulcsot.
-Ne..-húzta el a száját Robin és Isaac egyszerre.
-Az éjszaka az én terepem. Bedobom és jövök- villantott egy mosolyt Anna, azzal előkereste kabátját a mekiszacskók tengere alól.
A többiek idegesen toporogtak az előtérben.
-Héj, nem lesz semmi baj. Csak egyet ígérjetek meg. Itt maradtok míg én távol vagyok. Nem kell erősítés. Úgy segítetek ha megvártok.
Erre csak erős hallgatás volt a válasz.
-Jó!- egyezett bele Isaac, mire a többiek ijedten kapták fel a fejüket - Egy órát kapsz. Ha nem érsz vissza, utánad megyek.
-Visszaérek!
Otthon mindannyiuk remegett a félelemtől,Anna pedig egykedvűen rugdosta a kavicsokat az utcán.
Hirtelen zörejeket hallott maga mögül,de nem mert megfordulni.
Elért Robék házához,majd gondos tisztogatás után(ujjlenyomatok...mégiscsak a zárolt részleg zárolt részegéről..vettek kölcsön) bedobta a borítékot a postaládába.
Melankolikus hangulatban ballagott vissza,amikor hátulról valaki megragadta a karját.
-Szia cica-hajolt közelebb a józanul egész helyes fiú.
-Máté?...Te meg mit keresel itt?Te követtél engem,ugye?!..És..te részeg vagy?!Szörnyen bűzlesz..engedj már el!
A fiú agya lassan dolgozta fel az információkat,és borgőzös szemével egyre a lányt firtatta.
-Még mindig gyönyörű vagy.
-Még mindig részeg vagy.-vágott vissza Anna.
-Hagyjuk ezt.Tudom,hogy még mindig szeretsz.
Anna csak megforgatta a szemét,és sarkon fordult.A fiú hátulról megölelte.
-TE-RÉSZEG-VAGY!És hagyj békén!Nem érdekelsz!-dobta le az őket ölelő karokat magáról.-Egyébként is.Öt perc,és a bátyám jön utánam.Figyelmeztetlek.
-És mi van akkor,ha azt mondom,nem hiszek neked?-kacsintott, és egyre közelebb lépett a lányhoz.
jelen múlt