16.részlet
" Föld,fogadd be e testet,s Uram,bocsásd meg a bűneit!" -kántálta a pap monoton hangon.A fekete ruhás emberek sorai közül elfojtott zokogások törtek fel hirtelen.- Fogadd be őt Házadba,mert Benned bízott,és Benned halt meg .
A tömör fa koporsót lassan engedték le a sírgödörbe a köteleken.Az oldalára arany betűkkel írták:"Cziráky-Nagy Fanni élt:16 évet.A számok csak még fájdalmasabbá tették a búcsút.A fejfára egy Szabó Magda idézet került: " Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.
Te megmaradtál nekünk.Örökké."
Amikor a koporsóra rádobták az első rögöt,a kértekhez hűen egy lángoló rózsa is került a sírra,de nem lobbantotta lángra azt.Még a pap is megállt a betanult szöveg kántálásában,és csatlakozott a bámészkodókhoz,akik a gödör körül álltak.A rózsa alatt egy arcot véltek kirajzolódni,pedig-látható módon-a virág csak lebegett a tölgyfa sír felett.
Az alak elkezdett kiemelkedni,és eltűnt a felegek között.
Rose megtapogatta a zsebeit.Nyugalommal töltötte el,hogy ott volt két kis üveg a zsebében.
A sírkövön egyszer csak piros felirat kezdett égtelenkedni:"Végre eltakarodott,taknyos kölykök.Most ti jösztök!"
-Mi ez az tiszteletlen,felháborító...?!-hőkölt hátra a násznép.Lia magabiztosan a sírkő felé,majd a hátuk mögé mutatott:
-A gyilkos ott,a segéd hátul.
Isaac és Robin egymásra néztek.Köztük állt Rosie.Átnyújtotta a két üveget,a fiúk pedig elindultak.Rose motyogott valamit,és a szellemek mindenki előtt megdermedve,de megjelentek.Robin Katalin,Isaac pedig Veronika felé rohant.
Odaérvén a fiolák tartalmát a földre öntötték,és egy szál meggyújtott gyufát dobtak rá.
A felgyulladt folyadékok kék és zöld lánggal égtek,és fehéres füstöt bocsátottak ki magukból,amik elkeveredtek a szellemek áttetsző testével.
-Szerintem sikerült.-lihegte Rob.
-Szívrohamot ne kapj.-lökte odébb Anna.
-Csak akkor jelenthetjük ki,hogy sikerült,ha 3 napon belül nem jelentkezik semmi jelük...-magyarázott Rose.
Odaléptek Ria szülei.
-Ez....ez meg mi volt?
-Ne tessenek félni,mindent meg tudunk magyarázni.-mondta örömittasan Rose. -Csak nem most.Sietnünk kell,ki tudja,mikor,és milyen formában térnek vissza...-Mi?Nem úgy volt,hogy ez véglegesen megöli őket?!-háborodott fel Isaac
-Nyugi.Őket egy kés sem tudta véglegesen megölni. Viszont tényleg azt javaslom,hogy menjünk haza.-kacsintott Lia.
Az égen sötét felhők kezdtek gyülekezni,és pillanatokon belül megeredt az eső. A sírásók,amilyen gyorsan csak tudták,belapátolták a vizes,laza földet a sírra,amit lassan elfedett a sötétség. A sírkövön megmaradt néhány csepp,amiken megtört a mécsesek fénye..de ez alig látszott a koszorúk miatt.
-Ha nem lenne nagyon morbid,azt mondanám,hogy Ria megérdemelte ezt a búcsúztatót..ha nem veszem bele a két öreghölgyet,nyilván. -törölte meg a szemét Míra.
-Nem. Szerintem abszolút nem morbid. -mosolygott rá kedvesen Ria anyukája,majd elköszöntek egymástól,és mindenki elindult a torra.
Ennek végeztével a kis csapat az immár felújított kisházba ment,hogy megbeszéljék a temetésen történteket.
Robin leparkolt a kisbusszal.
-Tök jól kipofoztuk a kérót...
-Aha...-dünnyögtek a többiek.
-És most mihez kezdünk?-kérdezte Anna.
-Várunk.-szólt Rose.-Tudom,hogy nem egyszerű tétlenül ülni,de várunk.
-Hát...én lassan kiborulok ettől az egésztől.-közli Míra.
-Hogy érted...?
-Ez az egész....ez olyan sok nekem.Én nem gondoltam volna,hogy ez megtörténhet.Nem elég,hogy megtörtént,velünk történt meg.
A többiek furcsán méregették Mírát.
-Míra,mi a baj?-kérdezett rá Lia.-Te ennél erősebb vagy.
-Most,hogy ilyen a hangulat,itt az ideje,hogy szóljak róla.A szüleim át akarnak vinni egy másik suliba.
-De Míra,ez nem nagy dolog,lehet,hogy csak ide a közelbe,egy jobb és biztonságosabb suliba szeretnének küldeni.
-Nem...mennem kell az Egyesült Államokba.
jelen múlt