18.részlet
Ismét Rosieba fojtották a szót,aki mérgében inkább leült a(z újkorában még) vajszínű kanapéra,miközben a többiek óvatosan kinyitották az ajtót,melyen valaki másodpercekkel korábban dörömbölt. A zárszerkezet halkan nyikorgott.A padlás küszöbén egy idős,zilált arcú nő állt,csapzott kontyából néhány szürkés tincs szemébe lógott.Meggörbült hátán brokátfüggönyként lógott előre fekete ruhája,tekintete őrültségről árulkodott.Lassan megszólalt:
-Itt van a gyerek. Lent,a nappalitokban. Én már nem bírtam tovább... Sok szerencsét.-hangja, a monológja végénél inkább hörgés volt,mintsem emberi hang. Senki sem értette,hogy miről beszélt,de nem merték tőle megkérdezni.A nő túlságosan különös volt.Talán boszorkány. Ki tudja...
Miután üveges szemekkel végignézett a társaságukon,mindegyikükön elidőzve,megfordult,és lecammogott a lépcsőn ibolyaszagot hagyva maga után.
A csapat hátán még percekkel később,a nő eltűnése után is a hideg futkározott. Rob ocsúdott fel először,és lepattogott a feljárón a nappaliig. A fotelben egy kislány ült,vasalt szoknyában,tojáshéjszínű blúzban,és egyáltalán nem az látszott rajta,hogy egy bolond vénasszony nevelte őt eddig. Különben nagyjából hét éves lehetett.
-Szia.-köszönt a kislány.
-Öhm...szia,hogy hívnak?-Rob óvatosan közeledett a kanapé felé.
-Laura.Téged?-a kislány egész barátságos volt.
-Robin vagyok.Ki hozott ide,és egyáltalán miért vagy itt?
-Hm,nemtudom.A néni ide hozott.-felelte Laura.
-De...a néni nem a rokonod?
-Nem tudom ki ő.Csak úgy kihozott az árvaházból.
-Áá,értem.-bólogatott Robin.
-És most hogyan tovább?-kérdezte Lia.
-Nem maradhat itt.-szólt Míra.
-Hát az tuti...de,akkor mit kezdjünk vele?
-Vigyük vissza az árvaházba.-mondta Rose.
Öt perc múlva már az autóban ültek.Az árvaház előtt leparkoltak,és beléptek a nagy vaskapun.
-Üdv!Ez a kislány hozzánk keveredett,egy idős asszony hagyta a házunkban.Állítólag Laurának hívják.-lépett a recepcióhoz Isaac.
-Üdv,ha jól tudom ezt a kislányt már befogadta bizonyos Szabó András.-válaszolt a recepciós.
-Mi vaaaaaaan?Apámék örökbefogadtak egy gyereket?-értetlenkedett Robin.
-A jelek szerint.
Mindenki megdöbbent,és értetlenül álltak a dolgokhoz.
-Na jó. De ha apukádék fogadták örökbe,akkor ki volt az az öregasszony aki átnézett a lelkünkön?-kérdezte Lia,miközben összehúzta a szemét.
-Ki tudja?...Mondjuk lehet,hogy nem is érdekes. Ha engem kérdeztek,cipeljük Robinékhoz a kislányt,és hagyjuk,hadd beszélje meg ő az ősökkel.-mondta Isaac.
-Igen,az lesz a legjobb...-gondolkodott Rob még mindig falfehéren.
Visszaszálltak a kisbuszba.
-Csak én érzem úgy,hogy túl gyorsan pörögnek az események?-kérdezte Anna,akinek az utóbbi órákban szinte nem is lehetett hallani a hangját.
-Úristen,te is itt vagy?-kérdezte Míra,mire mindenki felröhögött.
-Na jó,mindegy. Megárt a sok utazás ebben a kisbuszban...-gondolkodott el a lány.
A jármű most Robinék háza előtt parkolt le,a csapat pedig csordaként vonult be az előszobába,Laura,és Robin vezetésével. Az újdonsült testvérpár bement a konyhába,a többiek pedig felcaplattak az emeletre.A szülők az étkezőasztalnál ültek,mivel mindketten akkortájt érkeztek haza. A küszöbön állva Robin megköszörülte a torkát.
-Khmm..azt hiszem,meg kellene beszélnünk valamit.-mutatott a kislányra.
Közben a többiek Robin szobájában beszélgettek.
-Csak nekem furcsa,hogy a szülei úgy fogadtak örökbe egy gyereket,hogy őt konkrétan meg sem kérdezik?-utalt Rosie Robra.
-Ez azért szemétség valamilyen szinten.Olyan,mintha Robin "nem lenne elég jó".-mondta Míra.
A földszönten Robin szülei egymásra mutogattak.Robin zavarodottan kapkodta a fejét köztük,és közben Laura majdnem leszaggatta a kezét.
-Tudjátok mit,elég.Én mentem.-Robin nem volt kiváncsi rá,ahogy "ővoltővolt" ovis veszekedést folytatnak a szülei.Laura felnézett rá,és megkérdezte:
-Akkor ők a szüleim?
-Ja.-mondta Rob.
-Akkor ezek szerint te vagy a bátyám.
-Szintén ja.
-Tök jó.Sose volt még tesóm.-csodálkozott a kislány.
Rob nem tudta eldönteni,hogy imádja vagy utálja.Végül is Laura nem tehet semmiről.A házban járkálva nyitottak be minden szobába.Egy rózsaszín szobánál megállapodtak.
-Gondolom ez a tied.-mutatott a szobára a fiú.
-Ez borzasztó.-ráncolta a szemöldökét Laura.Erre Robin elröhögte magát:
-Éljen,telitalálat!
Benyitottak Robin szobájába is.A csapat elfoglalta a sötét szobát.
-Neked nincs ablakod?-kérdezte Anna.
-De van.-Aztán Rob egy mozdulattal lerántott a falról olyan 10 réteg posztert.-Hmm,de régen láttam.
-És a szüleiddel mi újság?
-Szerintem még mindig nem tudják hogy milyen rendezvényen vannak.-felemelte egy szekrény tetejét.-Kértek mogyit?Vagy kesudiót?Esetleg valami édességet?
-Ez egy komplett közért.-csodálkozott Laura.-A kesudió jól hangzik.
jelen múlt