19.részlet
-A bátyjára ütött.-mondta Rosie mosolyogva,mire Rob kihúzta magát.-Mindenki a tökéletesre akar hasonlítani-kacsintott,és bekapott néhány szem mazsolát.
-Ömm...biztos,hogy ez jó ötlet a rosszulléted után?-kérdezte Anna aggodalmaskodva,mire a többiek csak megvonták a vállukat.
-Nem.-hallatszott az egyértelmű válasz,de a következő pillanatban Robin a fürdőszobába rohant.
-Le kellett volna kopognunk.-motyogta Lia.Laura ezalatt lekuporodott az ágyra,és bátyja CD-it kezdte el nézegetni.Teljes nyugalomban ült,és teljesen kizárta azt,ami körülötte történik,egy furcsa dallamot dúdolva.
A többiek csendesen üldögéltek,Laura pedig dúdolt.
-Hmm.Meg kéne nézni Robint.-jelentette ki Rose.
-Szerintem is,elég rég óta bent van.-bólintott Anna.
-Itt merjük hagyni?-suttogta Isaac és a kislány felé nézett.
Nem gondolkodtak sokat,és mivel nem volt önként vállalkozó,aki Laurával mert volna maradni,mind Robin után mentek.
-Hogy vagy?-kérdezte Míra.
-Áhh,jobban.Sőt.Ami azt illeti lemegyek enni.-közölte a fiú és felpattant a szőnyegről é lerobogott a lépcsőn.
-Hogy mi van?-nézett körül Isaac.-Ez totál hülye.
-Tudjuk.
Leballagtak a lépcsőn,Rob szülei felszzívódtak.Ahogy Robin is.
-Ez meg hova lett?-nézett körül Rose.A csapat meghalotta a kisbusz hangját.
-Hova mész?!-kiáltott ki az ajtón Míra.
-A Mekibe,éhes vagyok.
-És nem mehetünk?-kérdezte Anna.
-Ja,persze.Valaki marad Laurával?
-Én maradok.-közölte Lia.-Még valaki?
-Nem gondoljtáok hogy fura a kiscsaj?Inkább maradnék.-közölte Rose.
-Nem hagyom egyedül őket.-szólt bele Isaac.
-Én meg éhes vagyok.-hisztizett Robin.-Jön valaki vagy sem?
-Valaki vigyázzon rá.-bökött Rob felé Míra.-Én megyek,de a házunk előtt kiszállok,anyu most hívott.
-Akkor megyek.Mit kértek?-kérdezte Anna.A többiek leadták a rendelést,és Robin beindította a kocsit.
Eközben a többiek az ajtóban beszélgettek.
-Basszus,Laurát meg fent hagytuk!-csapott a fejére Lia.
Felmentek Robin szobájába,és beszélgetést hallottak.A kislány egy férfivel beszélt.Felrontottak a szobába,Laura pedig az ágyon ülve beszélgetett egy szőkésbarna hajú,hosszú,fekete kabátot viselő férfivel.
-Hé,ki maga?!-rontott be a szobába Isaac.Mielőtt lerohanta volna,az idegen fogta magát,intett,és nemes egyszerűséggel feljebb húzta magán a kabátot,és kimászott a tetőre,majd leugrott az ereszről,és eltűnt.
-Oké,én teljesen megzavarodtam.-idegeskedett Lia.
-Ki a fészkes fene volt ez?-ütött a falba Isaac.
Rose Laurához lépett.
-Ki volt ez?-kérdezte.
-Azt nem tudom,csak annyit,hogy segíteni akar nekem.
A szobára döbbent csend ült, és mindenki zavarodottan nézte, ahogy az aranyszemű fiú az ablakhoz rontott. Mire odaért, az idegen messze járt.
-És miben akart neked segíteni, kicsi Laura?-kérdezte mosolyt erőltetve arcára Lia.
-Azt mondta, segít elszöknöm innen. Azt mondta, tudja, hogy nagyon rossz nekem itt, és hogy elvisz egy sokkal jobb helyre.-mondta a kislány, miközben hintázó lábait nézte.
-De te ezt ugye nem hitted el?-szólt közbe Isaac a párkányra támaszkodva, majd közelebb ment- az ilyen emberek csak rosszat akarnak neked. Soha, soha nem szabad velük menni!
-Vele tényleg jobb lenne. Azt mondta, hogy ő lenne az új apukám. Egyébként sem szeretem a mostanit...-utalt Laura Robin szüleire.
-Őket inkább hagyjuk is- sutyorgott Rosie. - Hova mentek egyáltalán? Most komolyan! Mintha transzban lennének... adoptálnak egy gyereket, aztán magára hagyják?! Eléggé kétségbeejtő a helyzet- gondolkodott tovább.
-Szerintem utána kellene néznünk nem csak a fickónak, de Laurának is. Nem tetszik itt nekem valami...- szólt bele Isaac, mostmár teljes hangerővel, mivel a kislány időközben elment a mosdóba.
-Megnyugtató lenne... viszont addig őt is le kellene passzolni valahová- biccentett az ajtó felé Lia is-esetleg a szüleinek?-kérdezte a legcinikusabb hangján.
-Először nem ártana megtudnunk, hogy egyáltalán hol vannak. És Robéknak is meg kellene érkezniük lassan. Ez egy gyorskajálda, ők pedig legalább egy órája elmentek.-aggodalmaskodott Rosie.
Szinte végszóra nyílt ki az ajtó.De Robék helyett a Szabó házaspár jelent meg.
-Á,szervusztok!-Robin apja elég zavartnak tűnt.-Ha találkoztok Robin Andrással,szóljatok neki az asztalon hagyott borítékról.Nekünk most mennünk kell.
-Laura,gyere!Jössz te is.-mosolygott Rob anyja.
A kislány kifejezéstelen arccal ment a szülei után.Rose ledőlt az ágyra.
-Szóval megtalálta őket.-motyogta.
-És meg is fenyegette őket.-folytatta Lia.
-"Ha találkoztok Robin Andrással...".Mekkora barmok.-mondta Isaac.-Ki nevelte fel ezt a szerencsétlent?Mert hogy nem ezek az emberek,az biztos.
-Fogalmam sincs.
Rob és Anna rohantak fel a lépcsőn.
-Elmentek.És elköltözöm.-jelentette be boldogan Rob.-Eddig se ismertem a szüleim,most meg már annyira sem érdeklem őket.Pakolok,és becuccolok a házba,amit vettünk!Végre használhatom valamire a bankkártyám!Már évek óta halmozódnak rajta a milliók...Az őseim pénze szeret engem!
jelen múlt