20.részlet
-Szerintem nem csak a pénz...-sutyorgott Rosie Lia fülébe, aki elkezdett kuncogni, mikor ránézett Annára.
-Szóval, segítetek pakolni?-kérdezte hülye vigyorral Robin.
-Én nem merek hozzáérni semmihez, ami itt van...- gondolkodott el Isaac, miközben körülnézett a szobában.- Szerintem a poszterrétegek alatt lakik egy komplett második világháborús német ezred...
-Tényleg, szerintetek a posztereket le lehetne szedni egy darabban?... Vagy inkább bontsam ki a falat?- mondta Rob, majd megvakargatta az állát.
Néhány óra múlva...
-Nos, még kell egy forduló... Otthon van Cedric, és egy-két kisebb doboz.-szólt Robin Annának, aki egy laptopon szörfözött éppen.
-Segítsek? -kérdezte. -A többiek szépen itt hagytak...
-Nem kell, köszönöm. -húzta magához közelebb Robin, és nyomott egy gyors csókot a homlokára- és nem bánom, hogy nincsenek itt- kacsintott.
-Egy perverz állat vagy, Szabó Robin!-röhögte el magát Anna, és kituszkolta őt az ajtón, majd visszahuppant a gép elé. Teljesen belefeledkezett az internetbe, és csak akkor eszmélt fel, amikor észrevette hogy Robin zörög a kulccsal. Leugrált a lépcsőn, és kinyitotta neki az ajtót, viszont vissza is hőkölt, amikor meglátta őt hamuszürke arccal, és Cedric véres tetemével. Gyorsan betámogatta, és leültette őt az ebédlőasztalhoz (nyilván az állati maradvány nélkül), gyorsan behozta a kintmaradt dobozokat, és ő is helyet foglalt, mikor Rob belekezdett.
-Hát...ez kurva jó!Ez tényleg kurva jó!-nyöszörgött Robin.-Hazamegyek,a szőnyeg tiszta sár.Cedric pedig döglötten,véresen fekszik a ketrecében.Valaki megpróbálta kibelezni.
-Sajnálom.Tényleg.De ha nem a húgod volt,akkor az idegen.Ez biztos.
-De Laura egy kislány!Ő nem...ugyan,biztos nem!
-Te tudod.-motyogta Anna.-Találtam ezt-azt a fura kis barátunkkal kapcsolatban.Egy bűnüldöző honlapon gyilkossággal gyanúsítják,és A. Blackbirdként emlegetik.Aztán két vándorcirkusz weboldalán képeket is találtam róla.A pasi bűvész.Nem sima szerencsétlen,hanem profi.
-Láttam már valahol...egyszer,még amikor kissrác voltam,az unokatesóimmal elmentünk egy előadásra.Blackbird is fellépett.Tizenöt-tizenhat lehetett...És simán kinézem belőle, hogy megöl egy kisállatot!-fejezte be indulatosan Robin, és az asztalra borult kimerültségében.
-Szóljunk a többieknek?-kérdezte bágyadtan Anna, és esetlenül megsimogatta a vállát. Nem gyakran vígasztalt embereket.
-Ne... ne piszkáljuk őket. Úgyis itt a hétvége... legfeljebb holnap írunk nekik egy sms-t.-próbált mosolyogni Robin.- És te is menj haza! Nehogy valami bajod legyen itt nekem!-mondta, és megölelte őt.
Rob pedig beletette az egyik dobozba Cedricet, és kitette az erkélyre, majd elkezdett lefekvéshez készülődni. Letusolt, majd felvette a pizsamagatyáját, és a csap fölé állt, hogy megmossa fogait, ám majdnem lenyelte a fogkrémet, mivel a tükörbe nézve látta, ahogy egy alak suhan el a folyosón. Pedig megbizonyosodott róla, hogy Anna is hazament- ő tette ki a házuk előtt. A csapba köpte a fehér folyadékot, és kiiramodott a fürdőszobából. Az összes villanyt felkapcsolta, ami az útjába került, miközben körbejárta az egész házat; a padlásra zseblámpával ment fel.
Miután megbizonyosodott arról, hogy senki sincs rajta kívül a házában, befeküdt az ágyába, és azonnal elaludt.
Éjszaka azonban többször felriadt. Minden alkalommal egy ugyan olyan alkatú árnyat látott az ágya végében, mint amilyet a tükörben is... ám amikor kitisztult szeme előtt szobája képe, a kísértet eltűnt. Nem igazán tudta mire vélni a dolgot.
Hajnalban nyugtalanul felkelt, és valamilyen földöntúli izgalommal sétált le a konyhába. A lépcsőn leérve felkattintotta a lámpát a gyér fények miatt, és látta, hogy a bejárati ajtó résnyire nyitva állt- ez viszont lehetetlen! Ő maga zárta be amikor razziát tartott az éjjel.
Közelebb lépett, és becsukta. A fehér fának támaszkodott, és gyanakodva körbenézett- közben érezte, ahogy a gombkilincs langyosan a hátának nyomódik. Tehát nemrég használták a bejárati ajtaját...
Valami biztosan nincs meg.Valami biztosan kellet a betolakodónak!-gondolta.
Hirtelen rájött,mi hiányzik.Az erkélyen hagyta Cedricet.És ki tud leugrani egy háztetőről?
Rob felrohant a lépcsőn,kirontott az erkélyre.Majdnem letaposta a cipősdobozt.
A doboz teljesen üres volt.Csak egy levél feküdt az alján.
"Tudod,éhes voltam.Veszélyes lett volna veled szórakozni.Amúgy kicsit sűrű volt az patkányod vére.Nem volt elég finom.Csináltam belőle egy vérszívó ks mutánst,de nem engedtem el,nyugi.Elégettem az első adandó alkalommal.A hamvait kikaparhatod a tűzhelyből.
Bírom a szüleid,nagyon okos emberek.Tudják,kivel érdemes foglalkozni.Na meg azt is,kire kell hallgatni.
Ne félj,többet nem jövök.Nincs miért.
A húgod aranyos lány,és megérdemli a rendes szülőket.
Anna okosan kitalálta ki vagyok.Azt viszont nem tudjátok,mi vagyok.
A nevem Adam.Adam Blackbird.
Majd valamikor összefutunk."
Robin rögtön tárcsázta Anna számát.
-Hívd Isaacet!Hangosíts ki!-szólt bele a telefonba.Anna rögtön a bátyjának kiabált,aztán Isaac hangját hallotta.
-Mi van?!
-Mind a ketten jól figyeljetek!Itt volt,és elvitte a döglött patkányomat!Adam Blackbird betört.
-Adam?A bűvész?!-Anna nem hitt a fülének.
-Igen...elégette Cedricet.És megitta a vérét.
-Vámpír.-Isaac lecsapta a telefont.
jelen múlt