-Ezt miért nem vettem észre?!-pislogott Rob. 

-Kómásan rohantál le az erkélyre és a konyhába.Nem az ágyad körül nézelődtél. 

-Lehet,hogy ki fogom pakolni a mekit. 

Az ágy mellett egy csont,egy könyv,kevéske vér,kés,valamint egy fekete zsák volt. 

-"Emlékül itt hagyom nektek ezeket.Biztos eljátszotok majd velük."-olvasta fel Lia. 

-Ezt nem Blackbird írta.Szálkásabb betűkkel ír.-mutatott egy másik levelet Rob.-Attól félek,ezt Laurától kaptam.Ideje belehányni a zsákba. 

-A sátánista kiscsaj kiásott egy sírt,hozott egy véres kést,könyvet,meg egy hullazsákot.Jobb,ha ezeket eltesszük és megkeressük a vénasszonyt,akitől a gyereket kaptuk.Még mielőtt közülünk is megöl valakit.

-Láttuk kimenni azt a nénit az ajtón?- kérdezte vontatottan.

-Persze, a padlásajtón kiment... Utána viszont...-gondolkodott Rosie- Neee. Ugye nem azt akarod mondani, hogy Laura alakváltoztató?- kerekedett el a szeme. 

A többiek is lassan realizálták a dolog jelentőségét, és tovább fűzték a gondolatszálat. 

-Akkor viszont ki tudja, hogy milyen kapcsolatban van Adammel? Mármint, ha így állunk, nem valószínű, hogy azt mondta neki, hogy ő lesz az apja...- gondolkodott Lia a szája szélét rágcsálva. 

-Valószínű, hogy nem is rokoni kapcsolatban állnak egymással... Ha Laura alakváltoztató, Adam pedig vámpír, valószínűbb, hogy szeretik egymást... Vagy valami hasonló.- fejezte be Rob.

-Jó napot kívánok.Beszélhetnénk az igazgatóval?-állt meg a recepción Rose. 

-Van időpontjuk? 

-Nem,de fontos lenne... 

-Tizennyolc éven aluli látogatóinknak nem áll módunkban... 

-TIZENNYOLC VAGYOK!-kiabált előre Isaac.-És azonnal beszélnem kell a főnökkel! 

A recepciós felvezette őket néhány lépcsősoron,aztán bekopogott egy ezeréves ajtón. 

-Farszky asszony,vendégei jöttek.-az ajtó mögött egy öreg,ráncos vénasszony ült. 

Helyet foglaltak,Lia pedig beszélni kezdett: 

-Jó napot.Információkra van szükségünk egy régi lakóval kapcsolatban,Farszky asszony.Tud segíteni?-Robin folyamatosan a "Farszky" vezetéknéven röhögött. 

-Attól függ.-morogta a néni. 

-Most fogadták örökbe,Laurának hívják.A Szabó...-az igazgatónő rögtön a lány szavába vágott. 

-Á,Laura.Egy öreg nő idehozta,aztán nyomtalanul eltűnt.Laura elég zűrös gyerek volt.Néha sehol sem találtuk.Egy férfi néha látogatta,aztán a Szabó házaspár felfigyelt rá,majd elvitték innen. 

-Ennyi az egész? 

-Többet nem mondhatok. 

-Kérem!Ez sokat segítene nekünk! 

-Nem lehet.A férfi bejött hozzám,aztán megfe...-a nőnek hirtelen elállt a lélegzete és kifordult a szeme.Hörögni kezdett.-A játszmának még koránt sincs vége! 

-Esetleg az aktáját megnézhetnénk?- kérdezte bizakodva Rosie. 

-Már elnézést, hölgyem, de maga mióta ül az asztalomon?-kérdezte meghökkenve az idős hölgy. Talán mégsem volt annyira hidegvérű, és racionális, mint azt gondolta.- Mindazon által, nem áll módomban intézményük régebbi lakóinak személyes iratait kiszolgáltatni. És nem is tudnám: a papírok is a nevelőszüleihez kerültek. 

Gondolatban mindenki a fejére csapott, és egy gyors "Köszönjükcsókolom" kíséretében elviharzottak. Rob elnézést kért modortalansága miatt, és belemarkolt a cukorkástálba. 

A kisbusszal a Szabó ház felé vették az irányt.

-Itt szokták tartani a fontosabb papírokat!-Rob eszeveszetten tépkedte ki a fiókokat.-Keressétek itt,valaki pedig feljöhet velem a hálószobájukba! 
Anna rögtön csatlakozott a fiúhoz,így együtt rohantak az emeletre. 
A szoba ajtaja nyitva volt,bent valaki kétségbeesetten dobálta a mappákat. 
-Ki van itt?!-lépett be tétován Rob.-Ez betörésnek minősül,azonnal hívom a rendőrséget! 
-Inkább ne.-motyogta Anna. 
Míra nézett ki a szekrény mögül. 
-Te?Te mégis mi a faszt keresel anyámék házában?-pislogott a fiú. 
-El kellett jönnöm,mert meg kell keresnem a... 
-És betörsz?!Kinek dolgozol?!-Anna már farkasként állt az ajtóban.Folyamatosan a betolakodóra morgott.-Azonnal lejössz.Elmondassz mindent.Kipakolod a zsebeid és a táskád.Indulj! Fél óra múlva már a ház ajtaját nyitották (attól függetlenül hogy Rob beköltözött, mindenkinek megmaradt a kulcsa). 
-Robiiin!- kiáltott Anna.-Megjöttünk, és hoztunk mekit!-csörgette meg a kezében lévő zacskót bizonytásképpen. 
A szólongatott fiú rögtön lerobogott a lépcsőn csípőre tolt mackónadrággal, és kikapta Anna kezéből a kaját. 
-Azért remélem megmostad a kezed, miután halott denevérkezdeményt fogdostál- fintorgott Isaac, mire Robin hunyorogva ránézett, és a zsebéből előkapott egy zseb-kézfertőtlenítőt, ami -a leírás szerint -99%-ban elpusztítja a kórokozókat. 
-Aki állatorvos akart lenni, és bármelyik pillanatban kész elfogyasztani egy fél farmot, mindig hord magánál ilyet.- magyarázta, és nekiesett egy ismeretlen eredetű húshasonlatból készült... valaminek. 
Anna közben a levelet két ujja közé fogva olvasta. 
-Ennek vámpírszaga van. Fúj.-reagált, mikor megfordította a lapot, és felkavarva a levegőt megcsapta a szag.- De miért nem éreztük amikor Laurával beszélt?...- gondolkodott.- Valami tényleg nagyon nincs rendben azzal a kislánnyal. 
-Azon sem lepődnék meg, ha telekinézissel kényszerítette volna Adamet arra, hogy megölje a patkányt.- toldotta meg Isaac. 
-Hé, még mindig a kishúgomról beszélsz!-fortyant fel Robin. 
-Igen! A démongyerekről, aki ismeretlen vámpír-bűvész hibrid akármikkel beszélget, és akit nem mellesleg alig egy napja ismersz!- kiabált Isaac.
-Baszdmeg!Attól még a bátyja lettem,és nem akarok úgy gondolni rá,mint magára a sátánra!Képzeld el,tisztába vagyok vele,hogy nem normális!-Rob indulatosan bökdösődött és mutogatott egy szál krumpli segítségével.-Furcsa,ördögi gyilkos!De nem mondhatom azt anyáméknak,hogy fejezzék le és hívjanak papot!Nagy hülyeség volt elengedni őket egy kis elmebeteggel. 
-Hívjuk a rendőrséget.Feljelentjük a bűvészt.-jelentette ki Isaac. 
-Biztos jó ötlet? 
-Van jobb ötleted?! 
-Hogy legyen?Betörés és állatkínzás?Betörés,gyilkossági kísérlet,állatkínzás...?
-Biztosan sürgősen megkeresnek majd egy sátánista bűvészt.-vágott közbe Isaac. 
-Felhívom Rose-t.-Anna előkapta a mobilját,pár másodperc múlva már Rose is bekapcsolódott a beszélgetésbe. 
-Szóval betört és bántani akart?-kérdezte Rose. 
-Már vagy századszorra mondom,igen. 
-Birtokháborítás,állatkínzás...Mindjárt ott vagyok,nyomozósdit fogunk játszani.Hívom Mírát és Liát.Gyorsabbak vagyunk a rendőrségnél. 
Anna beütötte a rendőrség számát,aztán Rob kezébe nyomta a telefont. 
-Jó napot!Szabó Robin András vagyok és betört hozzám egy elmebeteg bűvész,akit Adam Blackbirdként ismerünk.Teljesen pszichopata,ivott a döglött patkányom véréből.Igen,a véréből.Előtte engem is bántalmazni akart,de sikerült megakadályoznom.Illetve megpróbálta elrabolni a szintén defektes örökbefogadott húgom.Komolyan beszélek.Szóval fel akarom jelenteni birtokháborításért,állatkínz...-Rob rápillantott a képernyőre.-Letették. 
-Csodálkozol?-röhögött Anna.-Ha egy vérszomjas pszichopata bűvészről beszélsz, nem nagyon fognak komolyan venni. 
Rose és Lia lépett be a nappaliba. 
-Míra eltűnt.Nem veszi fel a telefonját.A szülei adtak neki még két hetet.Csak azután költöznek el. 
-Jó,most nincs sok szükség rá.-szólt Isaac.-Csak foglalná a helyet. 
-Mostanában nem túl aktív.-bólintott Lia.-Megviseli ez a költözés.Messzire mennek.Másokkal is kell még beszélnie.
-Igazából az elejétől fogva nem volt igazán része a társaságnak... persze nem azt mondom hogy a helyet foglalja, de mégis... nem itt volt a helye.- toldotta meg Rosie Lia szavait. -De! Itt az ideje annak, hogy körülnézzünk... Szerintem a klubházunkba nem kellenek új tagok-kacsintott, és megindult a lépcső irányába. Mögötte mindenki felpattant, egyedül Isaac és Lia maradtak a kanapén ülve, Lia a fejét Isaac vállára támasztotta. Halkan beszélgettek, a többiek pedig úgy voltak vele, hogy "rájuk hagyják a nappali átkutatását". 
-Szerintem pedig nagyon bizarr ez az egész. Csak képzeld el, hogy a szüleid hazahoznak egy furcsa kislányt... pontosítanék, még csak haza sem hozzák! Valami halszagú öreg nővel kipostáznak hozzád egy kislányt, majd megölik a kisállatodat, és...hah. - sóhajtott Lia.- Olyan, mintha egy bizarr horror-sorozatban élnénk. Szegény Ria halála volt az első évad fináléja, most pedig a másodikban vagyunk. Talán nemsokára Rob is meghal?-borzongott meg. 
-Nyugodj meg, hercegnő. Amíg én itt vagyok, operatőrködöm, és nem engedem, hogy egy rossz jelenet becsússzon a forgatókönyvbe.- válaszolta Isaac, Lia szemébe nézett, és megcsókolta.- Bár a stáblistát megváltoztatnám- tette hozzá magában. 
Közben Rosie, Anna, és Robin szétszóródva átfésülte a házat. A két lány a hálószobában kutatott, és igazán érdekes dolgokra bukkantak a szőnyegen.

-Szóval, segítetek pakolni?-kérdezte hülye vigyorral Robin. 

-Én nem merek hozzáérni semmihez, ami itt van...- gondolkodott el Isaac, miközben körülnézett a szobában.- Szerintem a poszterrétegek alatt lakik egy komplett második világháborús német ezred... 

-Tényleg, szerintetek a posztereket le lehetne szedni egy darabban?... Vagy inkább bontsam ki a falat?- mondta Rob, majd megvakargatta az állát. 

Néhány óra múlva... 

-Nos, még kell egy forduló... Otthon van Cedric, és egy-két kisebb doboz.-szólt Robin Annának, aki egy laptopon szörfözött éppen. 

-Segítsek? -kérdezte. -A többiek szépen itt hagytak... 

-Nem kell, köszönöm. -húzta magához közelebb Robin, és nyomott egy gyors csókot a homlokára- és nem bánom, hogy nincsenek itt- kacsintott. 

-Egy perverz állat vagy, Szabó Robin!-röhögte el magát Anna, és kituszkolta őt az ajtón, majd visszahuppant a gép elé. Teljesen belefeledkezett az internetbe, és csak akkor eszmélt fel, amikor észrevette hogy Robin zörög a kulccsal. Leugrált a lépcsőn, és kinyitotta neki az ajtót, viszont vissza is hőkölt, amikor meglátta őt hamuszürke arccal, és Cedric véres tetemével. Gyorsan betámogatta, és leültette őt az ebédlőasztalhoz (nyilván az állati maradvány nélkül), gyorsan behozta a kintmaradt dobozokat, és ő is helyet foglalt, mikor Rob belekezdett.

-Sajnálom.Tényleg.De ha nem a húgod volt,akkor az idegen.Ez biztos. 

-De Laura egy kislány!Ő nem...ugyan,biztos nem! 

-Te tudod.-motyogta Anna.-Találtam ezt-azt a fura kis barátunkkal kapcsolatban.Egy bűnüldöző honlapon gyilkossággal gyanúsítják,és A. Blackbirdként emlegetik.Aztán két vándorcirkusz weboldalán képeket is találtam róla.A pasi bűvész.Nem sima szerencsétlen,hanem profi. 

-Láttam már valahol...egyszer,még amikor kissrác voltam,az unokatesóimmal elmentünk egy előadásra.Blackbird is fellépett.Tizenöt-tizenhat lehetett...És simán kinézem belőle, hogy megöl egy kisállatot!-fejezte be indulatosan Robin, és az asztalra borult kimerültségében. 

-Ne... ne piszkáljuk őket. Úgyis itt a hétvége... legfeljebb holnap írunk nekik egy sms-t.-próbált mosolyogni Robin.- És te is menj haza! Nehogy valami bajod legyen itt nekem!-mondta, és megölelte őt. 

Rob pedig beletette az egyik dobozba Cedricet, és kitette az erkélyre, majd elkezdett lefekvéshez készülődni. Letusolt, majd felvette a pizsamagatyáját, és a csap fölé állt, hogy megmossa fogait, ám majdnem lenyelte a fogkrémet, mivel a tükörbe nézve látta, ahogy egy alak suhan el a folyosón. Pedig megbizonyosodott róla, hogy Anna is hazament- ő tette ki a házuk előtt. A csapba köpte a fehér folyadékot, és kiiramodott a fürdőszobából. Az összes villanyt felkapcsolta, ami az útjába került, miközben körbejárta az egész házat; a padlásra zseblámpával ment fel. 

Miután megbizonyosodott arról, hogy senki sincs rajta kívül a házában, befeküdt az ágyába, és azonnal elaludt. 

Éjszaka azonban többször felriadt. Minden alkalommal egy ugyan olyan alkatú árnyat látott az ágya végében, mint amilyet a tükörben is... ám amikor kitisztult szeme előtt szobája képe, a kísértet eltűnt. Nem igazán tudta mire vélni a dolgot. 

Hajnalban nyugtalanul felkelt, és valamilyen földöntúli izgalommal sétált le a konyhába. A lépcsőn leérve felkattintotta a lámpát a gyér fények miatt, és látta, hogy a bejárati ajtó résnyire nyitva állt- ez viszont lehetetlen! Ő maga zárta be amikor razziát tartott az éjjel. 

Közelebb lépett, és becsukta. A fehér fának támaszkodott, és gyanakodva körbenézett- közben érezte, ahogy a gombkilincs langyosan a hátának nyomódik. Tehát nemrég használták a bejárati ajtaját...

-A bátyjára ütött.-mondta Rosie mosolyogva,mire Rob kihúzta magát.
-Mindenki a tökéletesre akar hasonlítani-kacsintott,és bekapott néhány szem mazsolát.
-Ömm...biztos,hogy ez jó ötlet a rosszulléted után?-kérdezte Anna aggodalmaskodva,mire a többiek csak megvonták a vállukat.
-Nem.-hallatszott az egyértelmű válasz,de a következő pillanatban Robin a fürdőszobába rohant.
-Le kellett volna kopognunk.-motyogta Lia.Laura ezalatt lekuporodott az ágyra,és bátyja CD-it kezdte el nézegetni.Teljes nyugalomban ült,és teljesen kizárta azt,ami körülötte történik,egy furcsa dallamot dúdolva.
A többiek csendesen üldögéltek,Laura pedig dúdolt.
-Hmm.Meg kéne nézni Robint.-jelentette ki Rose.
-Szerintem is,elég rég óta bent van.-bólintott Anna.
-Itt merjük hagyni?-suttogta Isaac és a kislány felé nézett.
Nem gondolkodtak sokat,és mivel nem volt önként vállalkozó,aki Laurával mert volna maradni,mind Robin után mentek.
-Hogy vagy?-kérdezte Míra.
-Áhh,jobban.Sőt.Ami azt illeti lemegyek enni.-közölte a fiú és felpattant a szőnyegről é lerobogott a lépcsőn.
-Hogy mi van?-nézett körül Isaac.-Ez totál hülye.
-Tudjuk.
Leballagtak a lépcsőn,Rob szülei felszzívódtak.Ahogy Robin is.
-Ez meg hova lett?-nézett körül Rose.A csapat meghalotta a kisbusz hangját.
-Hova mész?!-kiáltott ki az ajtón Míra.
-A Mekibe,éhes vagyok.
-És nem mehetünk?-kérdezte Anna.
-Ja,persze.Valaki marad Laurával?
-Én maradok.-közölte Lia.-Még valaki?
-Nem gondoljtáok hogy fura a kiscsaj?Inkább maradnék.-közölte Rose.
-Nem hagyom egyedül őket.-szólt bele Isaac.
-Én meg éhes vagyok.-hisztizett Robin.-Jön valaki vagy sem?
-Valaki vigyázzon rá.-bökött Rob felé Míra.-Én megyek,de a házunk előtt kiszállok,anyu most hívott.
-Akkor megyek.Mit kértek?-kérdezte Anna.A többiek leadták a rendelést,és Robin beindította a kocsit.
Eközben a többiek az ajtóban beszélgettek.
-Basszus,Laurát meg fent hagytuk!-csapott a fejére Lia.
Felmentek Robin szobájába,és beszélgetést hallottak.A kislány egy férfivel beszélt.Felrontottak a szobába,Laura pedig az ágyon ülve beszélgetett egy szőkésbarna hajú,hosszú,fekete kabátot viselő férfivel.
-Hé,ki maga?!-rontott be a szobába Isaac.Mielőtt lerohanta volna,az idegen fogta magát,intett,és nemes egyszerűséggel feljebb húzta magán a kabátot,és kimászott a tetőre,majd leugrott az ereszről,és eltűnt.
-Oké,én teljesen megzavarodtam.-idegeskedett Lia.
-Ki a fészkes fene volt ez?-ütött a falba Isaac.
Rose Laurához lépett.
-Ki volt ez?-kérdezte.
-Azt nem tudom,csak annyit,hogy segíteni akar nekem.
A szobára döbbent csend ült, és mindenki zavarodottan nézte, ahogy az aranyszemű fiú az ablakhoz rontott. Mire odaért, az idegen messze járt. 
-És miben akart neked segíteni, kicsi Laura?-kérdezte mosolyt erőltetve arcára Lia. 
-Azt mondta, segít elszöknöm innen. Azt mondta, tudja, hogy nagyon rossz nekem itt, és hogy elvisz egy sokkal jobb helyre.-mondta a kislány, miközben hintázó lábait nézte. 
-De te ezt ugye nem hitted el?-szólt közbe Isaac a párkányra támaszkodva, majd közelebb ment- az ilyen emberek csak rosszat akarnak neked. Soha, soha nem szabad velük menni! 
-Vele tényleg jobb lenne. Azt mondta, hogy ő lenne az új apukám. Egyébként sem szeretem a mostanit...-utalt Laura Robin szüleire. 
-Őket inkább hagyjuk is- sutyorgott Rosie. - Hova mentek egyáltalán? Most komolyan! Mintha transzban lennének... adoptálnak egy gyereket, aztán magára hagyják?! Eléggé kétségbeejtő a helyzet- gondolkodott tovább. 
-Szerintem utána kellene néznünk nem csak a fickónak, de Laurának is. Nem tetszik itt nekem valami...- szólt bele Isaac, mostmár teljes hangerővel, mivel a kislány időközben elment a mosdóba. 
-Megnyugtató lenne... viszont addig őt is le kellene passzolni valahová- biccentett az ajtó felé Lia is-esetleg a szüleinek?-kérdezte a legcinikusabb hangján. 
-Először nem ártana megtudnunk, hogy egyáltalán hol vannak. És Robéknak is meg kellene érkezniük lassan. Ez egy gyorskajálda, ők pedig legalább egy órája elmentek.-aggodalmaskodott Rosie.
Szinte végszóra nyílt ki az ajtó.De Robék helyett a Szabó házaspár jelent meg. 
-Á,szervusztok!-Robin apja elég zavartnak tűnt.-Ha találkoztok Robin Andrással,szóljatok neki az asztalon hagyott borítékról.Nekünk most mennünk kell. 
-Laura,gyere!Jössz te is.-mosolygott Rob anyja. 
A kislány kifejezéstelen arccal ment a szülei után.Rose ledőlt az ágyra. 
-Szóval megtalálta őket.-motyogta. 
-És meg is fenyegette őket.-folytatta Lia. 
-"Ha találkoztok Robin Andrással...".Mekkora barmok.-mondta Isaac.-Ki nevelte fel ezt a szerencsétlent?Mert hogy nem ezek az emberek,az biztos. 
-Fogalmam sincs. 
Rob és Anna rohantak fel a lépcsőn. 
-Elmentek.És elköltözöm.-jelentette be boldogan Rob.-Eddig se ismertem a szüleim,most meg már annyira sem érdeklem őket.Pakolok,és becuccolok a házba,amit vettünk!Végre használhatom valamire a bankkártyám!Már évek óta halmozódnak rajta a milliók...Az őseim pénze szeret engem!

A csapat hátán még percekkel később,a nő eltűnése után is a hideg futkározott. Rob ocsúdott fel először,és lepattogott a feljárón a nappaliig. A fotelben egy kislány ült,vasalt szoknyában,tojáshéjszínű blúzban,és egyáltalán nem az látszott rajta,hogy egy bolond vénasszony nevelte őt eddig. Különben nagyjából hét éves lehetett.

-A jelek szerint.

Az őrültekháza lent abbamaradt. Lia felemelte fejét az asztalról,és óvatosan kilesett az ujjai között..nem volt túl biztató a látvány:a frissen festett falon vízfoltok voltak,a mosogató feletti csempe pedig össze volt törve.

-És ha nem?-Mondom előkerül.

Elindultak felfelé,már Isaac zárta volna az ajtót,amikor észrevette,hogy Rob vonszolja fel magát a lépcsőn.

A tömör fa koporsót lassan engedték le a sírgödörbe a köteleken.Az oldalára arany betűkkel írták:"Cziráky-Nagy Fanni élt:16 évet.A számok csak még fájdalmasabbá tették a búcsút.A fejfára egy Szabó Magda idézet került: " Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad. 

Te megmaradtál nekünk.Örökké."

Amikor a koporsóra rádobták az első rögöt,a kértekhez hűen egy lángoló rózsa is került a sírra,de nem lobbantotta lángra azt.Még a pap is megállt a betanult szöveg kántálásában,és csatlakozott a bámészkodókhoz,akik a gödör körül álltak.A rózsa alatt egy arcot véltek kirajzolódni,pedig-látható módon-a virág csak lebegett a tölgyfa sír felett.

Rose megtapogatta a zsebeit.Nyugalommal töltötte el,hogy ott volt két kis üveg a zsebében.

A sírkövön egyszer csak piros felirat kezdett égtelenkedni:"Végre eltakarodott,taknyos kölykök.Most ti jösztök!"

-Mi ez az tiszteletlen,felháborító...?!-hőkölt hátra a násznép.Lia magabiztosan a sírkő felé,majd a hátuk mögé mutatott:

-A gyilkos ott,a segéd hátul.

Isaac és Robin egymásra néztek.Köztük állt Rosie.Átnyújtotta a két üveget,a fiúk pedig elindultak.Rose motyogott valamit,és a szellemek mindenki előtt megdermedve,de megjelentek.Robin Katalin,Isaac pedig Veronika felé rohant.

A felgyulladt folyadékok kék és zöld lánggal égtek,és fehéres füstöt bocsátottak ki magukból,amik elkeveredtek a szellemek áttetsző testével.

-Nyugi.Őket egy kés sem tudta véglegesen megölni. Viszont tényleg azt javaslom,hogy menjünk haza.-kacsintott Lia.

jelen múlt